Szalaghímzés

Ez amolyan nagyon női dolog. Mindig is szerettem kézimunkázni, nagymamám már kicsi koromban megtanított egy-két fogásra, hogy legyen mivel anyut meglepni ünnepekkor. Aztán meg ellestem a barátnőimtől, hogyan kell bartáság-karkötőt fonni, meg gyöngyöt fűzni, horgolni... De amolyan kos módjára a lelkesedés sosem tart túl sokáig. Tavaly volt a decoupage-mánia, mindenki kapott egy kis szalvétával összeragacsolt ajándékot, aztán kész. Annyi. Magamnak máig nem készítettem semmit. De minden otthon van kéznél, ha mégeccer valaha eszembe jutna. Ahogy van egy kosárnyi üvegmatrica festék, fél polcnyi barkácsfilc, akvarellceruzakészlet, üvegfestékkészlet, ecsetek, hímzőfonalak, patchwork anyagok...

Nemrég kicsit sétálgattunk Gabóval a városban, kitalálta, hogy megnézhetnénk az új könyvesboltot a Károly körúton. Tudjátok, a város LEGnagyobb LEGszebb könyvesboltja, nemrég nyílt, tele volt vele plakátolva a metró. Annyira nem lelkesedtem, mert tucatjával kapom naponta az online antikváriumból az aktuális ajánlatokat, kategóriákba sorolva, a könnyebb eligazodás kedvéért, úgyhogy nem nagyon szoktam új könyveket vásárolni. Szeretem a szép régi kiadványokat, meg a kicsit megkopott példányokat. Minden használt könyvnek története, saját élete van. Az új meg csak szép és szagos. Igazából fáradt is voltam, úgyhogy az a remek ötletem támadt, hogy megkeresem a hobbi-könyves részleget, és nem mozdulok onnan. Szerencsémre a csoda-csillivilli áruházban még kis ülő-puffok is rendelkezésre állnak a hobbi-részlegen. És mennyir érdekes könyv volt ott! Mindenféle kötögetős, hímzős, dekorálós album! Az egyiknél aztán úgy leragadtam, hogy nem bírtam otthagyni. Szalaghímzés a címe, és csodaszép virágos-állatos kompozícióka vannak benne, selyemszalagokból hímezve. Úgy döntöttem, hogyha 3000 Ft alatt van, akkor nincs menekvés: megveszem. 2999 Ft volt...

Na persze itt még nem ér véget a móka: elrobogtam másnap a Meseboltba, mert róluk feltételeztem, hogy sejtik, hogy a szalaghímzést azt eszik-e vagy isszák... Ez amolyan angolszász unatkozó családanyák elfoglaltsága, nem igazán reménykedtem benne, hogy idehaza túl sok lelkes követőre akadok. De a Meseboltban nem csalódtam. Vettem egy csomó féle szalagot, meg vászonanyagot. Aztán napokig néztem, hogy milyen szépek. És sajnáltam őket befűzni a tűbe. Inkább vettem még egy csomó szalagot egy másik hobbiboltban, ahol persze jóval drágább volt, de nagyon nagy volt a választék. Meg vettem hozzá illő hímzőfonalakat is. Meg gyöngyöket, mert azzal szépen lehet kombinálni. Legutoljára egy hímzőkeretet vettem, hogy szépen ki legyen feszítve az anyag. Aztán még eszembe jutott, hogy írták, hogy a szalagokat szépen fel kell tekergetni valami hengeres tárgyra, hogy kisimuljanak, mert ha összegyűrődnek, akkor már nem olyan szépek. Úgyhogy pár nap alatt gyártottam néhány szép színes WC papír gurigát. És akkor már nem volt több kifogás, úgyhogy leültem végre, és másfél óra szuszakodás, tű tologatás-ráncigálás és verejtékezés után kész lettem az első öt darab hurkolt sziromból álló rózsámmal. Itt akár fel is adhattam volna, de a hétvégén elkészült még kettő, és tegnap már két ráncolt levelet is sikerült előállítanom. Hát nem egy gyors módszer, de annál látványosabb. 

 

Meg csináltam egy barit a Marika barátnőmnek, de olyan kis vékony selyemre hímeztem, hogy féltettem az anyagot, úgyhogy a bundája már hímzőfonalból készült. De szerintem szép lett. :)